Vannak napok, amikor Mici kisasszony félórával hamarabb végez a bölcsődében, mint Mirkó az óvodában. Ilyenkor sétálgatnak, néha boltoznak. Legutóbb sétálgattak, de az ősz beszökött, nemcsak Párizsba és nem nesztelen suhant a kánikulában, hanem a Duna felől hozta a következő három hónap fagyos előőrseit.
– Anya, menjünk be az óbodába, fázom – mondta a kislány.
– És hol fázol, Mici? – kérdezte a gondos anya, aki táskájában sállal, plusz pulóverrel és plusz zoknival indult útra.
– Itt kinn.
