Sétálunk szombaton a Vasas-meccs után (Vacak-meccs, ahogy Mici mondta még előtte), a kisasszony a szokásos szélvész-fergeteg stílusában művésznősködik. Nagy sóhajtások közepette arról beszélünk, hogy mégis, hogy fogjuk felnevelni, ha már most sem bírunk vele, mire kezét laza…
Beszélgettek anyával a hullócsillagról, megkérdezte tőlük, tudják-e, mit jelent ez. Mondták, hogy persze, és Mirkó már sorolta is: „szeretnék egy metrót, egy villamost, egy HÉV-et, egy trolibuszt, esetleg egy buszt”.Majd megszólalt Mici is:– Ha én…
Besötétedett, de még nem engedtük le a redőnyt, hadd lássák az utcán a szép karácsonyfánkat. Mici kinéz, aztán odaszalad hozzám.– Apa, most sötít van?– Igen, Mici, besötétedett– Akkor menjünk ki, és szerezzünk új kocsit.
Kiveszem a kádból, a kád szélén a lábam, arra ültetem, és törölöm. Közben fészkelődik, helyezkedik, furcsán nyújtogatja a nyakát. Majd egyszer csak felém fordul:– Megníztem a tüköjben az ajcom. És szíp vagyok.
Rengeteget beszél. Megáll előttünk, gesztikulál, integetik, csípőre tett vagy éppen hadonászó kézzel hadovál. De szinte mindig csak a saját nyelvén.A szókincse rengeteg saját szó mellett most nagyjából ez:Jaja - anyaPizza - igen, azTéjé - tévéKéj, kéje - kérek; ezekből…